Egy Pinty a látószögembe ugrott,
És inspirált a parányi termete,
Hogy lerajzoljam, amit sugallt,
Mint a természet bámulatos ereje.
Nem kell egy az egybe kimondani,
Ami a fejünkben véletlen leképződik,
Néha jó lenne csak nézni, érzékelni
A madárkát, ahogy nesztelen tevékenykedik
Mert ő elhiszi, hogy úgy szép a lét,
Ahogy neki váltakozóan megadatott
Sokat kutatva csillapítsa éhét,
A fákról, amit neki az ember meghagyott.
Kész túléléstan ahogy megnyilvánul,
Csoda-éneklő színfolt a közelünkben,
Bujkálva-létezve ójkor élénk tárul,
Félő, örülő testbeszéde, rebbenésekben.
Látva őt, őrizhetnénk az értelmet,
A világunk hullámzó elmúlása közepet’
Mert ahogy ő fürkészőn reánk néz-ett,
Az kedvességet, összetett erőt közvetít.
|