Elmúlt az ősz és jött egy hosszú tél, a kisfiú ilyenkor többet volt bent a házukba. Szeretett gyakran a nagymamájánál, nénikéjénél lenni, mert itt az öregektől érdekes történeteket lehetett hallani. Néha még a szomszéd nénik is átjöttek pletykálni, ilyenkor a gyerekek játék közben füleltek. Történt egyszer, hogy egy nagyon öreg néni mesélt régi történeteket, amelyeket ő is gyermekkorában hallott. De az óta már alig-alig emlékezett tisztán a mondákra. A gyerekek a sarokban a dúcos kemence mellett hallgatóztak. Valami nagyon régi időkről beszélt, amikor még a város sem állt, a dombokkal, hegyekkel körülvett medencében bozótos vadász mezők voltak, ahol a patak átfolyt, csak lóháton lehetett átmenni. A Meszes hegy tetején átvezetett egy út, amit még a római Trajánusz császár építetett a katonái számára. Messziről hozták a köveket, egy gránitbányából, ezekből a kövekből még elvétve van néhány a városka útjaiban. Az utak és erődök elporladtak ezer év alatt. Volt akkor nagyon régen egy vár is a hegytetőn, de máig senki sem találta meg. Ott élt valamikor egy gazdag ember, akinek nagyon szép leánya volt, úgy hívták Heléna. Valami tragikus története lehetett ennek a leányzónak, mert csak egy gödör emlékeztet reá. Ezt a városiak úgy emlegetik, hogy a Heléna-gödör. Az öreg nénike nem tudott többet, csak azt, hogy valami ősmagyar honfoglalókat emleget még a legenda. A gyerekek a sarokba, nagyon kuncsorogtak, bizony ők is hallottak már valamit a százéves Anna nénitől, akit a Nádas-tó boszorkányának neveztek. Nem mertek megszólalni, tovább füleltek: a hegy túlsó oldalánál valahol van egy kincses barlang, de ebbe sem tudott bemenni senki még. Mondják még az öregek, hogy a Terbete- hegyen van egy sárkány, mert néha morgást lehet hallani a sűrű rengetegből.

Miután elment a nénike, megmorogták a háziak: - hogy mi mindet összehordanak ezek a vének! A gyerekek is pusmogtak a sarokban: - majd jön a tavasz és megnézzük mi magunknak azt a Heléna gödröt, hátha az Anna néni majd elmeséli a történetet! Ebben reménykedtek a kissrácok. Addig ki kellene deríteni, hol van az a gödör. Teltek-múltak a napok az Álmodozó kisfiú sokat kérdezősködött, nyaggatta az időseket, de azok se tudtak mondani semmi fontosat. Végül a kisfiú apukája megtudott valamit és azt mondta: - majd ha kitavaszodik, megkeressük a Heléna gödröt. Eljött a várva várt tavasz, a kisfiú a szüleivel először barkát és hóvirágot ment szedni, még nem volt alkalmas idő a hegyre fölmenni, a hó még csak olvadóban volt. Aztán jobb idők jöttek, elmúlt az ibolyaszedés ideje is és egy hétvégén a kisfiú apukája betartotta szavát, elindultak fel a hegyre. Először a Nádastó-hoz mentek, hátha a százéves néni mesél valamit. De sajnos a banyát nem lehetett megtalálni, a füstös barlangja üres volt, lehet, hogy éppen az erdőt járta.

Tovább mentek, a kő Kabannáig, attól nem messze volt egy gödör, senki se figyelt reá, csak szemetet dobáltak néha bele. A gödör, elég mély volt, nem lehetett lemenni az oldalakon, hatalmas tölgyfákkal volt körülvéve, a gödör alja sem látszott a bozótostól. Az Álmodozó kisfiú nyaggatta az apukáját, - de menjünk oda le, nézzük meg, mi van ott lent! Megkerülték a gödröt. A hegy gyomra, úgy tátotta száját, mintha éhes lett volna. Egyik oldalánál már nem volt meredek, itt folyt be a gödörbe egy kicsi patak vize, talán itt kéne megpróbálni! Elég nehezen jutottak le a vizes, sáros süppedő faleveles patakmederbe. A gödör aljáig alig ért be egy kis fény, de látni lehetett egy hatalmas fehér követ, ez alá folyt be a patak vize és eltűnt a szomjas hegy gyomrában. Ügyelniük kellett a süppedős, iszapos gödörfenéken, nehogy elsűlyedjenek. A kőblokk fehér alabástromból volt, érdekes szögletes a formája, mintha kifaragták volna. Vajon ez lehetett, Heléna sírhelye vagy sírköve a legendából ?!