Nyolc vers a szellem képzésére

Gese Langri Tangpa

1
Eltökélten, hogy a mindent adó ékkőnél is
értékesebb legmagasabb célt
elérem az összes lény javának szolgálatára –
tartsak mindenkor nagy becsben minden lényt!

2
Találkozzak bárhol bárkivel,
tekintsem magam mindenkinél alacsonyabbnak,
és szívem legmélyéből, tisztelettel
tartsak mindenki mást fölöttem állónak!

3
Vizsgáljam elmém minden cselekvésem közben,
s amint zavaros gondolataim s érzelmeim támadnak,
szembenézve velük szilárdan, hárítsam el azokat,
mert rám és másokra is bajt hoznak!

4
Ha bármikor vétkektől és szenvedéstől terhelt
bántó jellemű lényeket látok,
tekintsem őket ritkán talált értéknek,
mintha csak drága kincset leltem volna!

5
Ha mások, irigységből fakadóan,
igazságtalanul bántanak, rágalmaznak s gúnyolnak,
vállaljam magamra a vesztést,
s a győzelmet nekik adjam!

6
Ha valaki, akinek segítséget nyújtottam,
vagy akiben erősen bizakodtam,
szerfelett fájdalmas módon bántalmaz,
tekintsem még őt is becses tanítómnak!

7
Röviden: közvetlenül s közvetve ajánljak fel
minden jótéteményt s örömet a lényeknek

– mint anyáimnak
és vállaljam csendben magamra
minden szenvedésüket és fájdalmukat!

8
Mindezen cselekedeteim a nyolc világi aggály
szennyétől érintetlenek maradjanak,
s felismerve az összes dolog merő téveszme voltát,
kötődéstől mentesen, minden béklyómtól szabaduljak!