Egyik este fáradtan feküdtem le, sokat gondolkodtam, szerettem volna a hegyekben sétálni, ezzel aludtam el, s érdekes módon láttam egy álmot.

Sétám az álmomban folytatódott. Ahogyan barangoltam egy szép hegyi tisztáson szomorúan, egyszer csak hangokra lettem figyelmes. Közelgő embereket vettem észre, nagy hosszú csövű puskával jöttek a réten, a túloldalon kutyák terelték a nyulakat. Rögtön rájöttem, vadászok, nem jó nekem ide tévedni. De nagyon sajnáltam szegény nyuszikat, nem is akartam látni, ha lelövik őket. Ki viszi el a húsvéti tojásokat, ha lelövitek a nyulakat?! –szóltam rá az egyik vadászra. Erre ő, - nem a nyúl viszi el az ajándékokat a gyerekeknek, hordja el magát innen! Bánatosan elkullogtam, de tudtam hogy a gyerekeknek a nyuszikák a fontosak, hiszen a hagyományok szerint mégis csak a nyuszi viszi az ajándékokat. Lövések dördültek el, meg is ijedtem. Láttam, amint szegény nyuszik ugrálnak rémülten szana-szét, bokorból bokorba, nem is tudták hová bújjanak a kutyák elől.

Már több nyuszit lelőttek, nem tehettem semmit, fegyvertelenül, puszta kézzel, egyedül.

Egyszer csak egy közeli bokorban szép fehér galléros nyulacska reszketet, s tekintete rémülten nézett felém. Közben a kutyák is jöttek. Nagyon megsajnáltam szegényt, átvillant az agyamon, hogyan is segíthetnék rajta. Hírtelen ösztönösen levettem a kabátom és rádobtam, közelebb mentem, leültem a kabát mellé. A kutyák elmentek, nem vették észre a nyuszit, a vadászok is elvonultak távolabb. Lassan felemeltem a kabátom, a veszély elmúlt. A nyuszika már nem reszketett, szépen ott ült a bokor mellett és szelíden nézett rám. Szegénykém, de jó hogy megmenekültél, motyogtam magamban. Erre megszólalt a nyuszi:

-Köszönöm fiatalember, hogy megmentetted az életem, köszönöm a gyerekek nevében is. Ha én is oda lettem volna a többi társaimmal, akkor nem lett volna ki elvigye a húsvéti ajándékokat a gyerekekhez. Tudod én az a nyúl vagyok, aki az ajándékokat viszi. Jótettért jutalom jár, kérj tőlem valamit és teljesítem neked.

- Mit is kérhetnék én egy kis nyúltól? De ha mégis, akkor nem kérek csak annyit, vigyél el engem is Húsvétra egy kisfiúhoz, aki szeret engem. De hát hogyan is vihetne el engem egy ilyen kis nyuszi, én olyan nehéz vagyok és olyan messze van a Gergő, hogy elfáradsz odáig!

Mondtam a nyuszinak. De a nyuszi rávágta, csak ennyi az egész? Egy varázs nyúlnak semmiség, nézd mekkorára tudok nőni! Erre elkezdett nőni, nőni és csak nőni, már nálam is nagyobb lett, ekkora nyulat ilyen szép bundával én soha sem láttam még. Amíg ámultam rajta, azt mondta. – na most felülsz a hátamra jól megkapaszkodsz és nyomás

Ez volt a kis álom mese, de néha a mesék is valóra tudnak válni, csak hinni kell bennük.