A birtoklási vágy, a tulajdonszerzés, a tartalékolási hajlam szinte ősidők óta benne volt az emberi lényben. Ahogy fejlődtünk a megszerzési eszközeink és felhalmozási stílusaink is egyre, bővültek. Minél okosabbak lettünk, annál csalafintább, agyafúrtabb módszerekkel fosztjuk ki a környezetünket és egymást is. A fölösleges felhalmozást nevezzük harácsolásnak is. Mit gondoltok, honnan erednek ezek a javak? Senki sem tagadhatja, hogy minden közvetlenül, vagy közvetve a természettől. Földünktől származik minden jó, a mi szülőanyánktól, mely életet adott nekünk, melynek emlőit jelenleg is egyre mohóbban szívjuk.

Ezt a csodálatos biodiverszitásu bioszférát sebezzük napról-napra, vesszük el tőle az energiákat, szűkítjük be az élettereket, s köszönetképp még be is szennyezzük, egyensúlyát felborítjuk! Szűk társadalmi rétegek, monopolizáló csoportok, egyének kezébe kerül egyre nagyobb eszköz és értéktartalék. Ők a rövidtávon gondolkodók, felelőtlenül gazdálkodnak szűnni nem akaró étvágyukkal, felélik az Emberiség jövőjét.

Azt mondják, hogy a kábítószerek a legveszélyesebbek az emberek számára, de állítom, hogy ennél még veszélyesebb a harácsolási mánia. Akár csak a kábítósok, ők sem tudnak lemondani az értékszerzésről, nincs jövőképük, nem tudnak közösségekben gondolkodni, veszélybe sodorják az egész emberiség létét ezen a pusztulásnak indult bolygón. Ha tudatában lenne mindenki Földünk méreteihez képest mennyire vékony ez a bioszféra, s mennyire sebezhető, akkor talán másképp viselkednének Ösanyánkkal szemben. A mi Gályánk végveszélyben van, sajnos különböző mértékben mindnyájan bűnösek vagyunk benne, mert eltűrjük, megengedjük a féktelen harácsolást. Amit a Földanya kialakított évmilliárdok alatt nincsen jogunkban hirtelen felélni, s mérgező szeméthegyekké átalakítani. A legrosszabb pedig az, amikor egyesek isteneket játszanak, mi ugyan birtokoljuk a természetet, de mégsem leszünk annak urai. 

Minden jel arra mutat, hogy közeleg a természet bosszúja, évmilliós egyensúlyát felborítván visszaüt a „harácsolás bumerángja”! Így leszünk majd saját kapzsiságunk áldozatai. Nem kell atomháború, biológiai fegyverek, genetikai manipuláció ahhoz, hogy a rövidke emberiség történelme véget érjen. Csak az atmoszféra és a bioszféra egyensúlyi állapota kell, kibillenjen s elkezdődik „a nagy lavina”. Az utolsó órában vagyunk, ebben az évtizedben fog eldőlni az Emberiség jövője. A bioszférának nincs szüksége ránk, jobban megvan nélkülünk is, de ez fordítva már nem igaz.

Emberi fajtánk csak úgy maradhat fenn, ha visszatérünk a természethez, s újra megtanulunk azzal együtt harmóniában élni, tisztelni s újra, felnőni Gályához, amíg nem késő!