Már rég be kellett volna vezetni az oktasába a TÚLÉLÉSTANT !

Hátha ez a pár sor is egy csepp a apohárba, az óceánba.
Látod a világunk meg van bolondulva, sajnos ez a fajta berendezkedése a civilizációnknak megbukott, tarthatatlan. Még egy darabig görcsösen ragaszkodnak hozzá a gazdagok, de menthetetlenül összeomlik.
Tudod én fizikus is vagyok, s jól tudom, van egy olyan tulajdonsága is a világegyetemnek, amit inerciának neveznek, azaz "tehetetlenségnek". A hosszú, szinte végtelen időkön keresztül minden folyamat szépen stabilizálódott és folyamatosan törekszik a harmóniára.
De amikor  az anyagi felhalmozás, a Földanya kiszipolyozása, elszennyezése, miután egy kritikus "tömeget-mennyiséget" ér el, akkor jön el a nagy lavina effektus, azaz a gyors leépülés, az összeomlás. Nos ez felgyorsulva lavinaszerűen megy végbe, mindent maga alá temetve.

Ha megfigyelted pár éve még úgy tűnt hogy nincs baj, de azért érezhetted, hogy nincs minden rendjén, s eltelt pár év és íme kezd minden a feje tetejére állni. A leépülés szinte a furkósbot szintjég fog lezuhanni. Sajnos csak innen a régi romjain, lehet majd egy új világot kialakítani. Ki tudja hány civilizáció élt e bolygón? Egyik sem maradt fent túl soká!
Ha a majdani "túlélők" hajlandók radikálisan változtatni és visszatértni Földanya tiszteletéhez és lemondanak a harácsolásról, egymás kihasználásáról, akkor talán lesz Új felemelkedés.

Ez a szereteten, önzetlenségen és a kölcsönös segítőkészségen alapulhat majd. Nincs más alternatíva, minden rendszer és izmus megbukott. (majd ezekre még részletesebben kitérek)
Más. Én kicsiben elkezdtem a készülődést, nemcsak szemlélője vagyok a megromlott világ bukásának.
Most a túlélésre kell berendezkedni. A volt diákjaimat megszólítottam és kértem a saját érdekükben, hogy alakítanak ki, önvédelmi és túlélési csoportokat. Még annakidején amikor szaktantárgyakat tanítottam, gyakran kitértem a világ sorsának a problémáira.
Szerintem összekéne hívni egy-egy társaságot és elmondani nekik a lehetőségeket. Ne ölbetett kézzel várjuk az összeomlást.
Én megértem hogy sokat kell imádkozni és szeretetben élni és pozitívan gondolkodni, de ez nem elég, mert csupán szavakkal nem lehet a világunkat helyrehozni. Isten is mondá: "segíts magadon és én is segítelek". Az ember cselekvő lény (el is rontott alaposan mindent) de szintén cselekedve kell kimásszon belőle.Virtuálisan álmodozva hiába várjuk a csodát, (majd Isten kikaparja nekünk,   :))

magunkért is kell tennünk, mert Istennek tetszenek a jó cselekedetek!